Önként vállalt ismeretterjesztő missziónk legújabb állomása, mi több, hófehér márványból faragott mérföldköve lesz mai írásunk. Lelkünk nem nyughat ugyanis, amíg él ember e hazában, aki nem ismeri a görög-római mitológia egy oly nagy jelentőségű alakját, mint Priapus.
A téma fontosságát azzal is igyekszünk kihangsúlyozni, hogy az Egypercesek történetében először, de reményeink szerint nem utoljára - képekkel is  illusztráljuk a leírtakat.
Röviden tehát Priapusról - vigyázat, sokkoló tartalom a kattintás után!!!

A görög mitológiában Priaposz (görögösen: Πρίαπος) egy kisebb termékenységisten volt, feladata volt a jószág, a kertek, a gyümölcsösök védelme, és ő volt a hím nemiszerv védelmezője (egyben a férfiúi termékenység és a szexuális értelemben vett férfierő megszemélyesítője is). A mítoszok szerint Aphrodité gyermeke volt, apjának személyéről nem tudunk biztosat, a legendák említik Dionüszoszt, Zeuszt, Hermészt és Pánt is. Az irigy Héra - miután Párisz nem őt, hanem Aphroditét választotta a legszebb istennőnek - megátkozta az akkor még anyja méhében növekvő gyermeket: rút, nevetséges grimaszba torzult arcú, lassú gondolkodású kis gnóm született, aki az átok betetőzéseképpen még impotens is volt. Az istenek letaszították az Olümposzról, így pásztorok nevelték fel, később Pán, a pásztoristen kíséretéhez csatakozott. Egy balul sikerült "szerelmi" afférja (meg akart erőszakolni egy alvó nimfát, Lotiszt) után büntetésképpen azzal súlytották, hogy pénisze örökre megmerevedett és hatalmasra nőtt, olyannyira, hogy Priaposz mozogni sem igen tudott tőle. A képen Priaposz egy jellemző ábrázolása látható a kis-ázsiai Epheszoszból:














Nem túl előnyös külseje ellenére Priaposz népszerű alakjává vált a görög, majd a római mitológiának. Az itáliai birodalomban, latinosított nevén Priapusnak nevezték. Titus Livius szerint szobrait a városokon kívül, keresztutaknál állították fel. Leírások szólnak arról is, hogy eladósorba került szűzleányok "első szeretőjükül" Priapus szobrait választották. Keresztény erkölcsiségen nevelkedett olvasóinkban ez talán visszatetszést kelthet, de fontos megjegyeznünk, hogy a római feleség ideálját elsősorban a termékenység, a ház körüli dolgok határozott irányításának képessége és a házasságkötés után élt erényes élet hármassága határozta meg - a házasság előtt azonban elfogadott volt a szabados, akár promiszkuis életvitel, a legkevésbé sem volt kötelező vagy elvárt dolog szűzen férjhez menni. Itt láthatunk egy művészi igényű, Pompei-ben feltárt Priapus-szobrot, amely ugyan egy magánház maradványai közül került elő, de anatómiailag alkalmas lehetett a szűzleányok fentebb említett "beavatására".






















Tömegével maradtak fenn leletek, amelyek azt bizonyítják, hogy Priapus és egyáltalán az emberi hímtag népszerű témája volt az ókori lakberendezésnek: szobadíszek, kisebb-nagyobb szobrocskák, szélcsengők, falfreskók, mozaikok őrzik alakját. Az alábbiakban néhány igazán szép darabot mutatunk be:


Bronzszobrocskák, a három jobb oldali a Nápolyi Nemzeti Múzeumból, ahol több teremnyi Priapus-os lelet látható. Külön felhívjuk a figyelmet a jobb szélsőre, amely két darabból áll, a képen szétszedett és összerakott állapotban is látható. A bal szélsőt az interneten találtuk, bevalljuk, nem tudjuk, hol található az eredeti.












Két színes falfestmény Pompei-ből, a jobb oldali caduceus-szal, vagyis hírnökpálcával ábrázolja Priapust, a bal oldalin éppen mérlegre teszi saját férfiasságát.






























Néhány bronz szélcsengő a Nápolyi Nemzeti Múzeumból: a két bal oldali - ne szépítsük - hímvesszőt ábrázol, amelyeket az alkotók kis szárnyacskákkal, lábakkal láttak el, ezzel hangsúlyozva a pénisz "önálló akarattal bíró lény" mivoltát.
A jobb oldali képen e sorok írójának személyes kedvence látható: a kardot tartó Priapus saját megelevenedett, acsargó oroszlánná változott hímtagjával viaskodik, ezzel a saját vágyaival küzdő, azoknak gátat szabni próbáló, de szükségszerűen alulmaradó férfit szimbolizálva.















Nem volt ritka az sem, hogy a termékenységre vagy rendíthetetlen férfierőre vágyó római ifjak talizmánként, nyakban hordott, szerenycsehozó amulettként visleték Priapus képmásait. Bal oldalon egy apró elefántcsont faragvány a Nápolyi Múzeumból, jobbra egy igazi gyöngyszem Londonból, a British Museumból.













A pénisz, mint jelkép köztéri ábrázolása egyébként nem volt ritka az ókorban: a római városokban a bordélyházak cégérei valahogy így festhettek, mint ez a Pompei-ben feltárt dombormű:

A körülötte olvasható felirat szerint: "Hic habitat felicitas", vagyis: "Itt lakik a boldogság". Gyögyörű gondolat...












És végezetül egy kis külön ajándék azon olvasóinknak - nem tehetjük meg, hogy közülük nem nevezzük néven Simplex barátunkat, - akik génjeikben hordozzák az ókori költők által annyiszor megénekelt trák virtust:

A képeknek ugyan semmi közük Priapushoz, ugyanakkor, megtekintve őket, vélhetőleg mindenki számára megvilágosodik, miért is éreztük őket témába vágónak.