Az ókori világot bemutató egyperceseink soron következő része a Római Birodalom földrajzi kiterjedésével és lakosságszámával foglalkozik. Rávilágítunk, hogy milyen hatalmas területeket hódítottak meg egykoron a dicső császárok, hadvezérek és összevetjük, hogy vajon az ókor birodalmai méret vagy népesség tekintetében hogyan állnák meg a helyüket korunk világában, felvehetnék-e a versenyt bármely mai országgal?

Régi adósságunknak teszünk eleget, amikor mai, nagyobb lélegzetvételű írásunkban (melyhez nagy segítséget nyújtott Vojtech Zamarovsky Róma történelmet ír című könyve) a római vallásról adunk áttekintést. A téma természetesen annyira sokrétű, hogy teljes ismertetésre, minden részletet érintő leírásra nem törekedhettünk, cikkünk leginkább általánosságokra és egy-egy, általunk érdekesebbnek tartott momentum alaposabb ismertetésére szorítkozik.
Más vallásokhoz hasonlóan a római  is a természetfeletti lények hitén alapult. E lényekben az ember olyan természeti és társadalmi erőket személyesített meg, amelyek a hatalmán kívül álltak, sőt, amelyek hatalmukban tartották őt. Ezt annak hite egészítette ki, hogy a felsőbb erők jóindulatát az ember kiérdemelheti és a maga javára fordíthatja. E lények sorában az elsőség egyértelműen az isteneket illette meg, de a rómaiak tiszteltek mellettük különböző félisteneket, szellemeket, ártó és védelmező erőket, totemállatokat és -tárgyakat. Kegyeik megnyerésének eszköze az istentisztelet, imádság, áldozat, varázslat és a bizonyos szabályok szerint élt életmód volt, az emberek és istenek között a papok közvetítettek. Mindaz, amit eddig leírtunk, szóról szóra igaz lenne lényegében bármelyik más vallásra is, mai írásunk célja inkább a különbségek, a római vallás speciális elemeinek kihangsúlyozása.